belépés / regisztráció
2018. augusztus 16. csütörtök
Aktuális lapszám

Magyar Épületgépészek Napja

Napjaink rohanó tempójú világában a mindennapok tennivalói mellett ritkán adódik alkalom, ritkán tudunk időt szánni arra, hogy a tevékenységeinkről elgondolkozzunk, elemezzük, értékeljük őket, netán új gondolatainkat megfogalmazzuk. A ritka alkalmak közé tartoznak talán az ünnepnapok, amelyek a szokásos napi feladatainktól eltérnek, vagy eltérítenek, és ilyenkor ébredünk rá, hogy a megszokott cselekedeteinket végezhetnénk másként is, mint ahogyan eddig csináltuk, vagy ahogyan a megszokás miatt természetesnek tartottunk.

 

A 2017. évi Magyar Épületgépészek Napja megrendezésének első lépései a 2016-os Magyar Épületgépészek Napját követően már a karácsonyi ünnepekre nyúlnak vissza, így e sorok írója számára az előzőekben említett elgondolkodás, elemzés, értékelés, álmodozás már akkor elkezdődött, és azóta a rendezés mindennapi feladatai mellett tovább élt. Bár a Magyar Épületgépészek Napja rendezvény már több mint két évtizedes múltra tekint vissza, és a rendezvénynek már-már kialakult forgatókönyve van, mégis több kérdés felvetődött, amelyekhez mind a mai napig csak további kérdések csatlakoztak. Ezek a kérdések: kinek, milyen célból és hogyan rendezzük meg ezt az eseményt?

Az épületgépészek napja szereplői

Ha túl felszínesen, vagy nagyon általánosan nézzük a választ, akkor elmondhatjuk, hogy ez az esemény a magyar épületgépészek szakmai találkozója, amelyen megünneplik saját magukat. De mindjárt a válasz első részénél el kellett gondolkodni: kik azok, akikről ez a nap szól, kik azok az épületgépészek, akiket ünnepelünk, vagy ünnepelni akarunk. Az épületgépészmérnök bizonyára épületgépész, hiszen dokumentuma van róla, de a szerelőipar mérnökei, akik a megtervezett épületgépész rendszereket kivitelezik, vagy az ilyen munkát irányítják épületgépészek- e? De épületgépészek-e az ilyen rendszerek elemeit gyártó cégek mérnökei, vezetői? Nem biztos, hogy a szakma ezeknek a megítélésében egységes, és a kialakított véleményt egységesen kezeli a gyakorlatban. Erre talán a legjobb példa, hogy a szaknapokon a gyártók, kereskedők, kivitelezők vannak többségben, ők finanszírozzák a rendezvényeket, beleértve annak nem szakmai részeit is, pedig ezen cégek képviselői ma már sokszor nem is mérnök végzettségűek. Az esti vacsoránál egy asztalnál ülnek épületgépészeti végzettséget igazolni tudó szakemberek, és az ilyennel nem rendelkezők (akik általában többségben vannak). Ha az épületgépészek azonosítják magukat, akkor a dokumentummal nem rendelkezők nem épületgépészek, ha fizetni kell, akkor épületgépészek? A kérdés megválaszolását még tovább bonyolítja az a tendencia, hogy az épületgépészeti cégek korábbi szakmai vezetői helyett ma már több cégnél nem épületgépész végzettségű a vezető. Addig, amíg az épületgépész cégek élén szakmai vezetők álltak, addig az épületgépész rendezvények támogatásának kérdése kézenfekvő, szakmai azonosulás és szakmai kapcsolat révén könnyebben elérhető volt, de a megváltozott helyzetben dönteni kell a szakmának és nekik is, hogy ők épületgépészek-e vagy sem.

Az épületgépészek körének meghatározásánál a felsőoktatásban megszerzett dokumentum iránymutató lehet, de hogyan kezeljük a szakmunkás kört? A szakmunkások nem épületgépészek, hanem fűtés- és klímaszerelők, központi fűtésszerelők, víz-csatorna szerelők, stb.. Nélkülük az épületgépészeti rendszerek megvalósítása nem képzelhető el. Ők épületgépészek annak ellenére, hogy nem ilyen megnevezésű dokumentumuk van a végzettségükről. Épületgépészeti rendszerek sem léteznek ma már automatizálás, korszerű vezérlés, informatikai rendszerek nélkül. Hiába tervezi meg egy jogosultsággal rendelkező, diplomájában épületgépész elnevezésű mérnök a fűtési rendszert, kivitelezi egy fűtésszerelő, de a beüzemelés, a mindennapi működés a beépített automatika nélkül nem tudja ellátni feladatát, szükséges az ilyen végzettségű szakember közreműködése. Ők épületgépészek? Vagy csak addig, amíg az épületgépész rendezvényeket támogatják?

Az épületgépészek fogalmának tehát a legszélesebbkörű értelmezésére van szükség főként akkor, amikor nem a feladat, hanem a funkcionális cél a meghatározó, amikor a szakmai együttlét a fontos, amikor ünneplésről van szó. Ez nem írja felül a szakmai feladatok tudás-felelősség megosztásából adódó megkülönböztetéseket, vagyis ezen a körön belül léteznek tervező mérnökök, akik a követelménynek meg tudnak felelni, léteznek olyanok, akik bár épületgépészek, de nincs, vagy nem lehet kamarai tervezői jogosultságuk. Az épületgépészek azok a szakemberek, akik a társadalmi munkamegosztásban az ember számára az épületben az életfeltételek, a komfort biztosítását szolgáló rendszerek megalkotásában, illetve ennek valamely lépcsőjében részt vesznek. És ezt olyan széles körben kell értelmezni, hogy beleértsük az épületgépészeti rendszerek legiszlációs, közigazgatási és engedélyezési lépcsőjében szerepet játszó, végzettségüktől független embereket is. Az épületgépészek nemzeti jelzője pedig azt fejezi ki, hogy nemcsak hazai, hanem határon túli magyar nyelvű szakembereit is beleértjük ebbe a körbe.

A találkozás célja

A Magyar Épületgépészek Napja eredeti célját tekintve a résztvevők találkozása volt. Ezt a szándékot fejezi ki az alkalomra létrehozott „Találkozzunk” honlap elnevezés is. A célkitűzés egyértelmű: a résztvevő találkozása egy nem konkrét szakmai kérdés, témakör kapcsán, megismerve egymást, új ismereteket kötve és talán túllépve a szakmai megbeszélések témáját is. A találkozás és megismerés jó alkalom az elismerésre is. Ennek kapcsán az év kiemelkedő szereplőinek megszavazása, díjazása fontos része az eseménynek. Nyilvánvaló, hogy a megmérettetés és megdicsőülés értéke nagymértékben attól függ, hogy milyen kör érzi magáénak e jeles napot, és válik aktívvá. Jót tenne az elismerésnek, ha a díjakra szavazók száma jelentős lenne. A szakmának viszont az tenne jót, ha a szakma kapna nagyobb elismerést, ismertséget. Ehhez azonban mind a célt, mind pedig a célhoz vezető utat át kellene gondolni.

A szakma elismeréséhez nagymértékben hozzájárulna, ha az épületgépészek napja nem belügy lenne, hanem alkalom a külvilág felé nyitásra. Ezt több cél is indokolttá teszi. Az épületgépész tevékenysége közvetlenül emberi igények kielégítésére szolgál, így a munkák eredményének értékelését maga a felhasználó végzi. Ma többségében úgy jut hozzá a megrendelő, a felhasználó a kényelemhez, szolgáltatáshoz, hogy azt sem tudja ki hozta létre, kinek a gondolatai, erőfeszítései kellettek a produktumhoz, hogyan nevezik a létrehozó szakmát. A létesítmények komfortjának kérdése alapvetően az épülethez kötődik, a létrehozóját is leginkább az építéshez, az építészethez kapcsolják. Ha a szakmánk elismertetésében valamit tenni tudunk, akkor az annak a bemutatása, hogy az építészeten kívül (vagy belül) van olyan szakma, amelynek ez a feladata és ennek szereplője az épületgépész. De a külvilág felé nyitás azért is fontos, mert munkánk eredményének visszajelzője végső soron nem a műszaki ellenőr, hanem a használó ember. A felhasználókkal való találkozás tehát az elismerés és munkánk minőségének ellenőrzése miatt egyaránt fontos, tehát találkozzunk, találkozzunk a felhasználóval, a tág értelemben vett alkalmazókkal, a civilekkel! A szakmai elismerés, megismertetés más szakterületek művelőivel is fontos. Ha csak a találkozás szakmai aspektusát nézzük, akkor sok lehet a hozadéka annak, ha építésszel, épületinformatikussal, netán humán higienikussal van módunk beszélgetni, megismerni véleményüket, partneri kapcsolatokat kialakítani velük, és a végén még a szakmai elismerésüket is kivívni. Az épületgépészek napja tehát jó alkalom a szakma megismertetésére más szakterületekkel és civilekkel, ami által pedig kivívhatjuk munkánk, szakterületünk elismerését.

A Magyar Épületgépészek Napja rendezvényei

A Magyar Épületgépészek Napja rendezvényeinek programja, több mint húsz éves múltja bár folyamatosan változva, de a lényeget tekintve kialakult: szakmai programok, kiállítás és bál. Ezek tartalma, a résztvevői kör, a helyszínek is változtak, de a változást egyfajta aktuális súlypont, és a közreműködő szervező személye jelentette. A változásban a szervezők szerepe többnyire a minőség javítására irányult, és ez a törekvés nem csak a programok színvonalának javítására, hanem a külsőségek és a résztvevői kör kiszolgálására is vonatkozott. Ez a helyzet kielégíti a szakmai találkozás igényét, de az állandó fővárosi rendezés, a színvonal garanciájának biztosítását remélő kiállítói és báli helyszín egyfajta szűrőként is működött, ami lényegesen hozzájárult a rendezvényen résztvevő törzsközönség kialakulásához, amelyben természetszerűen a támogatói kör meghatározottsága dominál. Ennek eredményeként az épületgépészek napjának szereplői stabilizálódtak, új szereplők kevés számmal jelentek meg, sőt, részben az előzőekben bemutatott összefüggések, valamint külső – elsősorban gazdasági változások – hatására a támogatások szervezése egyre nehezebb feladatnak tűnik. Természetes, hogy a külső hatások érezhető következményeit nem lehet egyszerűen kompenzálni, de a körülményekhez való alkalmazkodás nélkül a további lét, netán fejlődés megkérdőjeleződik. Nem kétséges, hogy a találkozás a szakterület, a szakemberek javát szolgálja, de a körülményekhez való alkalmazkodás nélkül az elképzelt „találkozzunk” cél nem érhető el, az épületgépészek napja nem lesz fenntartható. A körülményekhez való alkalmazkodásnál csak a megszokás, a korábbiaknak megfelelő rendezés, a minőségre való törekvés és hivatkozás kevés, meg kell fontolni az előzőekben leírtak – az épületgépészek körének széleskörű értelmezése, a nyitás a külvilág, a társszakmák és civil szféra felé – megvalósítának gyakorlati lehetőségét. Ezek a kérdések persze összetett módon jelennek meg a helyszínt, a programot, a megszólítottak és meghívottak körét egyaránt érintve. A megszokást, a hagyományokat és a változásokat a realitások talaján kell szinkronizálni, ehhez mindenekelőtt a célok egyértelmű megfogalmazása, belátás, szándék, akarat és sok-sok munka szükséges.

Vízió a Magyar Épületgépészet Napja jövőjéhez

A szakmai ünnepünk jövőképéhez más ünnepek tapasztalataiból próbálhatunk példát meríteni. Nemrég jött létre pl. a Magyar Közalkalmazottak és Köztisztségviselők Napja, mely születési idejét tekintve a Magyar Épületgépészek Napját követte. Ez az ünnep egy zárt, pontosabban egy körülhatárolt szakmai kör megbecsülését fejezi ki munkaszünettel, kitüntetésekkel. Ennek alapján a Magyar Épületgépészek Napja lehetne egy olyan ünnepnap, amely valamennyi magyar épületgépész ünnepe (a hangsúly a valamennyin van) a szakmunkásképzős diákokon és az egyetemi hallgatókon keresztül a szakma és a tudomány valamennyi aktív és már nem aktív tagjait is beleértve, éljenek az ország bármely szegletében. Hogyan ünnepelnénk? A szakmunkásképzőkben ez a nap aktív oktatási szünetet jelentene, amelyen a tanulók a szakmán kívüli kulturális és sport rendezvényekkel, a jó tanulók kitüntetésével és az érdeklődő vendégek számára a szakma bemutatásával telik. A felsőoktatási intézményekben hasonlóan nyitottan, a szakma, kultúra, sport és szórakozás ésszerű és minden lehetőségét kihasználva szervezetten és spontánul szerveznék meg az épületgépészek napját. Az épületgépészek napján tehát országosan, intézményekben, településeken sokféle és különböző rendezvények zajlanának, szervezőik a helyi közösségek meghatározó személyei, intézményei, szövetségei lennének minden kötöttség és sablon nélkül. Az országban évente más-más nagyváros vállalná a fő rendezvényt, amelyen az országos kitüntetések átadására kerülhetne sor. Az ünneplés különböző formái a sport, kultúra, szakma és természetesen a szakmai bálozás is a lehetőségekhez igazodnának és a rendezés motorja a szakmai elhivatottság lenne, amelyen persze sokat segíthet a vállalkozó tehetősség. Az a nap tehát egy sokszínű szakmai közösségi ünnep lenne, amely az öszszetartozás, az együttműködés, a szakmai elismertség és civil kapcsolatok építésének lehetőségét nyújtaná. A nap eseményeivel lenne tele a „találkozzunk” honlap, az eseményekről beszámolna a szakmai sajtón kívül a legtöbb hazai média is. A nap után feltöltődve és megújulva vághatna neki minden épületgépész a következő év feladatainak.

Az illúziókból vissza a valóságba, a jelenbe! Az eddigi és az ezévi Magyar Épületgépészek Napja szervezése is mindig komoly előkészületeket, munkát igényelt. Az ezeket felvállalóknak a legnagyobb elismerés jár a munkájukért. A munkában a sokféle elképzelés miatt sokszor nehéz kompromisszumot kellett kötni a szervezőknek, és ez ebben az évben sem volt másként. A viziókból ebben az évben annyi valósul meg, – bár kicsiny, de mégis eredmény –, hogy a rendező szervezetek a korábbi évekhez képest bővültek, szélesítve ezzel a képviseltek, a bevontak körét. Természetesen az épületgépészeknek szövetségben, a víziók valóra váltásához még nagyon sokat kell tenni, nagyon sok közös munkával, de az álmok csak így valósíthatók meg! A 2017-es évben már megtettük az első lépést, és reményeink szerint a megkezdett munkát folytatni lehet azért, hogy a közeljövőben a magyar épületgépészek és leendő épületgépészek – éljenek az ország bármely pontján – magukénak érezzék ezt a napot, aktívan részt vegyenek rajta és ünnepeljenek.

PROF. DR. BARóTFI ISTVáN
tanszékvezető egyetemi tanár

A szerzõ egyéb cikkei:

  Létesítés - létesítmény - mérnök

Eseménynaptár

Hirdetés
Kiadja a Média az épületgépészetért Kft.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
H-1112 Budapest, Oltvány u. 43. I/2.
Telefon: +36 (1) 614 5688
E-mail: kiado@magyarinstallateur.hu

 
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Igazg.
Előfizetés és reklamáció: +36 (1) 767-8262
E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
 
 
elfelejtettem a jelszavam